|
Kilencedik nap
„Ma az elhidegĂĽlt lelkeket vezesd hozzám, s merĂtsd Ĺ‘ket irgalmam mĂ©lyĂ©be. Ezek a lelkek sebzik meg legfáj-dalmasabban szĂvemet. Az Olajfák hegyĂ©n az ilyen elhide-gĂĽlt leiektĹ‘l undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: 'Atyám, ha lehet, vedd el tĹ‘lem a kelyhet, ha ez a te akaratod!' - E lelkek utolsĂł esĂ©lye irgalmamhoz valĂł menekĂĽlĂ©sĂĽk lehet.
Legirgalmasabb JĂ©zus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb SzĂved hajlĂ©kába vezetem a kihűlt lelkeket. 0, bárcsak felmelegednĂ©nek tiszta szereteted tĂĽzĂ©tĂłl e megkövĂĽlt lelkek, kik hasonlĂłk a holt lelkekhez, s mĂ©ltán undort keltenek benned! Ă“, jĂłságos JĂ©zus! Irgalmad vĂ©gtelen hatalma vonzza Ĺ‘ket forrĂł szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen te mindent megtehetsz.
Ă–rök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegĂĽlt lelkekre, akik be vannak zárva JĂ©zus legirgalmasabb SzĂvĂ©be! Irgalom Atyja, könyörögve kĂ©rlek Fiad keserves kĂnszenvedĂ©seire Ă©s háromĂłrás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy Ĺ‘k is dicsĂ©rjĂ©k irgalmad mĂ©lysĂ©gĂ©t" (1209-1229).
Szentolvasó az Isteni Irgalmassághoz
|